Sokat szoktam álmodni, és ez is valósnak látszott. úgy gondoltam adok az álmainak egy utolsó esélyt. megálmodtam, h megirtam és sikere lett, majd hogy elküldtme neki, és valahogyan igy esett meg a dolog. hát elküldtem neki... most pedig elmesélem az utolsó fejezetet...*- Ha…

 Lent voltam a friss levegőn. Kimondottam kellemes időnk volt este. Eső utáni kitisztult és friss levegő, kicsit csípett ahogy novemberben illik. Lassan 6 óra közeledett amikor megkezdi tudásának számon adását. Úgy gondoltam, nekem jól esne ha ő írne egy „sok…

 Említettem már a varázslatot ugye?! (tessék vissza olvasni ; ) )  teljesen véletlenül tekintettem le a jobb alsó sorba, a dátum fölé. Igen, igen az óra volt az. 15:15 kereken pontosan. Úgy gondoltam ürügynek tökéletes lesz. Megnyitottam az ablakát, és rá írtam.…

 Mi nők már csak ilyenek vagyunk. Tényleg hiszünk a tündér mesékben. Tényleg el hisszük, hogy a varázs létezik, és ha tényleg szeretnék valamit akkor az megtörténhet : egy csoda által. Ezért szeretünk a hulló csillagok után kívánni, ha egyszerre mutatja az óra az időt (…

 Éreztél már olyat, hogy meg kell tenned. Igaz nem az éelted múlik rajta, de egy belső hang csak noszogat, és noszogat, hogy tedd meg ! mert hidd el, jobb lesz tőle. Legalább… lesz valami ! Megnyitottam az ablakot és nagyon, nagyon, nagyon gondolkoztam rajta, hogy írok…

 Néha úgy érzem, nem érzem. Furcsa, hogy ugyan azon szóval fejezem ki szó szerinti semmit mondó belső érzelmi világomat; de nem tudok mit tenni. Az elmúlt egy hétben egyre üresebbnek érzem magam. Amikor sétálok, vagy beszélgetek barátokkal, ha olvasok vagy kint ülök a…

 Bátyáméknál voltam pókerezni. Nem is tudom miért, de valahogy mindig ott kötök ki náluk a hétvégén. Lehet a fiatalos légkör teszi… ez a mindenhol jó csak ne otthon szindróma. Férre értés ne essék, szeretek otthon lenni. De még is szabadabb az ember máshol, mint a…

 Tipikus hétfőnek indult. Végig vártam az órákat, amúgy is hideg volt kint. Elmentem egy barátomhoz, illetve vásároltam a szükséges heti dolgokat, és el is telt az idő. 5 óra lehetett mire vissza értem a koliba. Arra gondoltam, csinálok neki illetve nekik teát, és viszek be…

 Péntek révén nagy a rohanás. Főleg, hogy nem láttak otthon három hete. Valahol vágyok haza. Mert hiányzik a szobám, az otthon „varázsa” és még néhány dolog, ami itt most csak szócséplés lenne. Időben elkezdtem pakolni, és minden kész is volt az…

 Egy hónappal ezelőtt ugyan így itt ültem fent, de akkor azt hittem nem fogom túl élni azt a napot. Annyira rossz és kétségbeejtő volt, a hirtelen jött hiány érzése. Nem sok minden változott. A hiány azóta is meg van, még is könnyebb. Vagy is inkább másabb. Mára már jól…

Csak egy hirtelen felismerést szeretnék megosztani a nagyvilággal. Úgy ültem le ide, hogy megírom, mennyire rossz egyedül lenni. mennyire rossz hogy igazság szerint, senkit nem tudnék most felhívni, hogy elmondjam neki mit érzek : és meg is értsen. kellő képpen eltávolodtam…

 Egyszerre végeztünk negyed 8kor a dolgunkkal. És ahogy tegnap említette, elé mehetnék. Begyűjtöttem két bérletet, hogy nekik ne kelljen venni, volt nálam 3 csoki, mert egy ilyen esemény után még is csak jól jön a csoki ; vagy  is mikor nem ?! Sietve szedtem lépteimet…

  Lementem három lépcsőt, majd felnéztem az ablakra, elmosolyodtam és sarkon fordultam. Visszamentem az asztalnál ülő asszonyokhoz. Viccesen kértem meg őket, hogy fájjon neki az a folyamat ami az emberek nagytöbbségénél bekövetkezik, ha a kezét nem melegíti kellő…

 Reggel jöttem ki, és nem vettem észre hogy hívott. A táskámba tettem be a telefonom, amúgy is lemerülőben volt. Vissza jöttem a koliba, és nem tudtam felmenni kávé nélkül a szobámba. Innom kellett. Annyira hiányzott az íze, és a rituáléja. Felmentem megfürödtem, és úgy…

 Felhívott reggel. Nem is értettem mi ez a nagy érdeklődés, mert kétszer nem vettem észre hogy már keresett. Amikor vissza akartam hívni újra hívott. Közölte velem a WiFi-k jelenlegi állapotát. Hogy nem érnek el egyet sem, pedig nagyon jó lenne, és amúgy is van egy aminek…

 Hogy miért feküdtem bent lényegtelen.Egy rideg kortetemben feküdtem másik 4 hölggyel. A koruk lényegtelen, de mind ápolók. Akik a vérvétel és a „piszkos részleteken” kívül –amit egy beteg soha ne halljon! - nem túl sok témájuk van. Szóval nem…

 Mint előző bejegyzésemben említettem, volt a hétvégén egy kínos telefon beszélgetésünk. Ami nem csak egy volt, hanem egy egészen hosszú volumenű kommunikációs csatorna, ami el el akadt. Sokszor kinyomtam, és nem vettem fel. Nem igazán emlékeztem a történtekre…Újra…

 11 napja nem láttam. A hétvégi telefon beszélgetést pedig szerintem nyugodt szívvel elfelejthetjük; ami volt szobatársam házavatóján esett meg. Korán keltünk mind a ketten. Egy helyre szólt az napi programunk első pontja.  Csak reméltem, hogy ő már volt a barátaival.…

Azt hiszem, mindenből észre lehet venni, jön a záró akord. nem irtam tovább, és hirtelen nem is tudom. azok a részek, amelyek feljegyzés szerűen vannak meg, csak az én szívemet fájdítják. A szakítás megesett ... 14ike... ma 16ika van. egy ittas este után, ahol csak a pia…

 A nem éppen rövidnek mondható fonatozás alatt, felkellett eszmélnem arra a tényre, hogy öcsém még alszik. A szüleim elvileg Kecskemét felé tartanak, hogy édesanyám ne legyen a meglepetésnek helyet adó objektum közelében. Nagyobbik bátyám ugyan csak élvezi a szombat adta…

 Reggel volt, még sem sütött a nap. Jaj nem is mondtam. Este hatalmas vihar tombolt. Olya annyira velem volt a világ fájdalmamban, hogy csak dörgött és villámlott az ég, és hatalmas cseppekben csöpörgött a csipp csepp (esett az eső de nagyon ) .  Igazából nem…

 … és persze hogy nem lehet. Miért is lehetne törött szívvel aludni, mikor a kispárnádon érzed az illatát, mivel egész délután azon aludt, vagy éppen csak a feje mögé tette, mikor laptopozott. Hiányzik… azt hiszem, soha nem hiáynzott még így senki. Lassan bele…

 A pillanat, hogy azt érzed felkell hívnod. Magasra a kezet, igen nekem is megvolt. Felhívtam, és csak azt tudtam mondani amit érzek. Amit iránta érzek, és megtudnék tenni érte. Mindnet. Az ingerült hang valahol jogos volt, mint a Herkules c. mesefilmben : „Tudom, ……

 Mindnet meglehet unni egyszer. Én is ezt tettem. Felmentem és leültem a gép elé. Ahogy fölé tekintettem gépek, amiken együtt vagyunk, és azok a „boldog pillanatok” már megint kavarognak. A szívembe hatolt, és újra patakokban folyt a könnyem. Csak azt kérdeztem…

 A fiúk megtették kérésemet. Beszéltek Vele. De azt hiszem kár volt, és ezzel csak az én életem lett még bonyolúltabb. Közrejátszott tény, édesanyám 50ik születésnapja, amire procedúra lett volna eljutni időben, és rá 3 órára egy hasonló rendezvényen megjelenni röpke…