Azt hiszem, mindenből észre lehet venni, jön a záró akord. nem irtam tovább, és hirtelen nem is tudom. azok a részek, amelyek feljegyzés szerűen vannak meg, csak az én szívemet fájdítják. A szakítás megesett ... 14ike... ma 16ika van. egy ittas este után, ahol csak a pia szenderített álomra. siettem vissza a suliból, hogy ott ülhessek a koli elött, hogy jöjjön velem szembe. azt hiszem tényleg ennyi volt. az esélyek száma oly magasra rúg, hogy nem tudok többet tenni. hátradölők, unalmas estéimen ( ha majd a sok dolog amit hirtelen a nyakamba kaptam : "nincs barátom alapon" ) megirom a többit. hogy legyen vége a Tündérmesének. megpróbálom majd mesésen lezárni, de a zsepiket tessék készíteni !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.