Mint előző bejegyzésemben említettem, volt a hétvégén egy kínos telefon beszélgetésünk. Ami nem csak egy volt, hanem egy egészen hosszú volumenű kommunikációs csatorna, ami el el akadt. Sokszor kinyomtam, és nem vettem fel. Nem igazán emlékeztem a történtekre…Újra…

 11 napja nem láttam. A hétvégi telefon beszélgetést pedig szerintem nyugodt szívvel elfelejthetjük; ami volt szobatársam házavatóján esett meg. Korán keltünk mind a ketten. Egy helyre szólt az napi programunk első pontja.  Csak reméltem, hogy ő már volt a barátaival.…

Azt hiszem, mindenből észre lehet venni, jön a záró akord. nem irtam tovább, és hirtelen nem is tudom. azok a részek, amelyek feljegyzés szerűen vannak meg, csak az én szívemet fájdítják. A szakítás megesett ... 14ike... ma 16ika van. egy ittas este után, ahol csak a pia…

 A nem éppen rövidnek mondható fonatozás alatt, felkellett eszmélnem arra a tényre, hogy öcsém még alszik. A szüleim elvileg Kecskemét felé tartanak, hogy édesanyám ne legyen a meglepetésnek helyet adó objektum közelében. Nagyobbik bátyám ugyan csak élvezi a szombat adta…

 Reggel volt, még sem sütött a nap. Jaj nem is mondtam. Este hatalmas vihar tombolt. Olya annyira velem volt a világ fájdalmamban, hogy csak dörgött és villámlott az ég, és hatalmas cseppekben csöpörgött a csipp csepp (esett az eső de nagyon ) .  Igazából nem…

 … és persze hogy nem lehet. Miért is lehetne törött szívvel aludni, mikor a kispárnádon érzed az illatát, mivel egész délután azon aludt, vagy éppen csak a feje mögé tette, mikor laptopozott. Hiányzik… azt hiszem, soha nem hiáynzott még így senki. Lassan bele…

 A pillanat, hogy azt érzed felkell hívnod. Magasra a kezet, igen nekem is megvolt. Felhívtam, és csak azt tudtam mondani amit érzek. Amit iránta érzek, és megtudnék tenni érte. Mindnet. Az ingerült hang valahol jogos volt, mint a Herkules c. mesefilmben : „Tudom, ……

 Mindnet meglehet unni egyszer. Én is ezt tettem. Felmentem és leültem a gép elé. Ahogy fölé tekintettem gépek, amiken együtt vagyunk, és azok a „boldog pillanatok” már megint kavarognak. A szívembe hatolt, és újra patakokban folyt a könnyem. Csak azt kérdeztem…

 A fiúk megtették kérésemet. Beszéltek Vele. De azt hiszem kár volt, és ezzel csak az én életem lett még bonyolúltabb. Közrejátszott tény, édesanyám 50ik születésnapja, amire procedúra lett volna eljutni időben, és rá 3 órára egy hasonló rendezvényen megjelenni röpke…

 Kb. 20 perce ülök a gépel előtt és próbáok belekezdeni a nem éppen egeyszerű folytatásba. Tegyük fel régóta ismerjük egymást, és tegyük fel láttad szemed előtt 4 hónap szebbnél szebb pillanatait. Nem akarom megbántani a „pillanatokat” és nem lenne illő…

 Mindig az első bejegyzés a legnehezebb. Összeszedni és néhány mondatban elővezetni a blog megjelenésének okát.  Egy áprilisi kedd délutánján ültem kint a kollégiumom előtt és olvastam. Lassan ment már le a nap, és ereje sem volt; még is jó volt ülni, és érezni a…