érdekesen indul
2009.09.05. 10:13
Reggel volt, még sem sütött a nap. Jaj nem is mondtam. Este hatalmas vihar tombolt. Olya annyira velem volt a világ fájdalmamban, hogy csak dörgött és villámlott az ég, és hatalmas cseppekben csöpörgött a csipp csepp (esett az eső de nagyon ) . Igazából nem tudtam aludni, filmet néztem amit vele is vagy 100x láttam (költői túlzás) . Ha félálomban is voltam, csak ő járt a fejemben, és harcoltam a vággyal ; hogy felhívjam , írjak neki, kiugorjak az ablakon, vagy csak spontán belehaljak afájdalomba, amit a megszakadt szív érzése váltott még mindig ki. Eszembe jutott nagymamám intő monológja. Hogy ne bizzak abban, hogy szeretnek. Mert igazából csak akkor fognak amikor egy életre mellettem döntenek. Ne legyek vakon szerelmes, de ha fájdalom érne, tudjak akkor is mosolyogva talpra állni. Úgy éreztem igazava van. Hogy tartzok magamnak annyival, hogy összezedjem magam és emberi külsőt faragjak magamnak. Az átlag 5 perces rituálé, negyed 5kor jóval hosszabb időt selytetett maga mögött. Tudtam hogy hosszú, és keméyn munka lesz.
Dupla idő, nem is rossz. Tegnap idegességemben, nagyából összepakoltam a cuccomat. Minden a helyén volt, már csak a laptop táskám várt némi kiegészítőre, és laptopom akumulátorának mellegségére. Na ná hogy készenléti állapot.
Reggeli kávé, és cigi, enyhén karikás szem, és indulás a villamoshoz. 5 óra 12 perc. A születési dátumom. : ) mert hát játék az egész világ. A kocsik rendszáma, amikből szavakat lehet összetenni, a dátumok, melyek pillanatokat örökítenek meg. És lámy már 20 percre állok itt. 32 … és a villamos sehol. És amint kigondoltam, na ná hogy akkor fordult be. Sose szoktam az elején felszállni, ha csak ki nem erőszakolják. Megállt és csak elől nyitotta ki. A gonosz – godnoltam magamban, és mint jól nevelt diák, az első ajtóhoz igyekeztem. Felszálltam mosolyogva, ezzel is jól kezdve a napot. Mert hogy ugye esélyt adtam magnak . Meglepetésemre a soför is mosolygott, és megkérdezte : - hova hova? Végig néztem magamon majd mosolyogva megkérdeztem : - ekkora táskával hova máshova, mint az állomásra. Jóváhagyta uticélomat, és elengedett a szemével.
Hátul foglaltam helyet, teret hagyva a többi sietős embernek. És lássatok csodát, ha hiszitek ha nem ’ amíg én azon aggódtam, hogy nem érem el a vonatot, mert fél óra alatt ki se érünk . megsem álltunk a Nagytemplomig. Csak úgy suhantunk. Az Ibolya környékén volt néhány részeg fiatal, akik fél 6 után haza szerettek volna végre jutni, de ez a járat csak az enyém volt. A nagytemplomnál felvettünk 3 másik embert. Koruk és nemük most lényegtelen. Az elején ültek le, és a villamos vége még mindig az enyém volt : ) nagy kincs ám az ilyen ; ) hozzájuk is intézett hasonló kérdést, és meg sem álltunk a nagyállomásig.a z utolsó lámpánál pirosat kaptunk, de azt is maximum 10 másodpercre . Hogy mennyi idő alatt értünk ki ? 15 perc .. plusz mínusz 1 perc. De köszönöm a soförnek. Hogy a rekordnál én is ott lehettem. Az eddigi 19 perc volt, és azt hittem ennél jobb nem lehet.
Kód alapján megkaptam a jegyet, mert még éjjel megvettem. Kimentem a peronra, és még szerencse, hogy nem kívántam a cigerettát, és hogy hamrabb érekztem. 5 percel hamarabb elment a vonat. Szerencsére velem együtt…. Szerencsére !
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://dnotob.blog.hu/api/trackback/id/tr201380226
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.