hogyan tovább...
2009.09.04. 22:25
Mindnet meglehet unni egyszer. Én is ezt tettem. Felmentem és leültem a gép elé. Ahogy fölé tekintettem gépek, amiken együtt vagyunk, és azok a „boldog pillanatok” már megint kavarognak. A szívembe hatolt, és újra patakokban folyt a könnyem. Csak azt kérdeztem miért ?!? nem ezt érdemeltem. Nem bírtam magammal és felhívtam.
Újra csak elnézést kell kérnem nem tudom teljesen, de az biztos kár volt buszra szállnom. Azt mondta megbánta, és amikor lejött UTÁNNAM, akkor a nevem kiabálása közben az újrakezdés elhatározása volt a szívében. Ott volt benne, és én? Én a buszon ültem, és csak arra gondoltam nem akarok nélküle élni, amíg Ő velem akart lenni. Elhamarkodott döntést hoztunk, mind a ketten így éreztük. Hol máshol, mint itt is szót szót követett. Röpködtek a nemes szavak, amik csak a szívet célozták. Nem tudom a mai napig eljutottak e odáig. Csak remélni tudom, hogy a „szeretlek , és te vagy a legfontosabb ; az oldjuk meg mert hidd el megtudjuk ; a nem akarlak elveszíteni ; és veled akarok lenni mondatok domináltak leginkább, illetve ezen mondatok szebbnél szebb változatai.
Repkedtek a mondatok, folytogattak a kínos percek, de éreztem nincs tisztában magában. Tudtam h ő is legalább annyira tanácstalan mint én, hanem jobban. Alkut kínáltam , és itt következik a konklúzió : „Gondolt át, és kapsz időt. Döntsd el, hogy kellek e az életbe…” – elhiszed , hogy elkezdett hasadni a szívem ? olyan fájdalmas volt… beleegyezett és letettük a telefont.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://dnotob.blog.hu/api/trackback/id/tr991380105
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.