Szívszakadás
2009.09.04. 23:27
A pillanat, hogy azt érzed felkell hívnod. Magasra a kezet, igen nekem is megvolt. Felhívtam, és csak azt tudtam mondani amit érzek. Amit iránta érzek, és megtudnék tenni érte. Mindnet. Az ingerült hang valahol jogos volt, mint a Herkules c. mesefilmben : „Tudom, … sikerült, világos értem, sikerült felfognom” – és már is bánod minden szavad, hogy újra félve kínáltad fel neki lelked, és ő mintha csak úgy elkapná, és ökölbeszorított kézzel kart karba tenne. ( valakivel megrajzoltatom ) a telefon elhallgat, és én a földre zuhanok. Térdre rogyok, pedig egyáltalán nem akartma színpadias lenni.
Kitekintés: Volt egy szobatársam, nevezzük Seylának , ott hagyta a barátja és össze zuhant. Nagyon szép napunk volt, és tényleg mind a kettőnknek egész jól alakult. Felhívta a fiút, hogy találkozzank, mire ő lerázta. A telefon , a fal segítségével landolt az ágyon. És ő a vaj színű szoknyájában úgy rogyott a földre és túrt bele vörösen göndör hajába, hogy szemembe könny szökött, s mikor monológjával kiegészítette ; mivel hogy nem tud nélküle élni stb. stb. ; és majdnem megtapsoltam. Nos az enyém semmi ehez képest.
Az ágy mellett voltam. A fenekemre ültem, felhúztam a térdeimet, és sírni kezdtem. Ahogy a nagykönyvben meg van irva. Elösször csak apró könnyekk, majd szipogás, és jött a bömbölés. Igen a bömbölés. Még is csak nőből vagyok! Erőtt vettem magamon 20 perc után, kimentem és arcot mostam. Nem birtam könnyek nélkül és csak egy fürdőre vágytam. Elmentem fürdeni, és jöttek velem a „pillanatok”. Hogy ezek még nem is szólnak, csak úgy előtörnek… mintha nem törödnének a lelkivilágommal. Sírtam és közben csak mosolyogtam, és szegeztem az élethez a kérdést : Nem tettem eleget, hogy boldog legyek végre ? nem akarok hozzá menni (még) , és az összeköltözés is csak azért volt, mert jó vele „lakni” de nem gondoltam komolyan, mert szeretem a kollégiumommat : ( talán még is én rontottam el. És a fejem üres lett. Elmúlt minden és csak álltam, folyt a könnyem és a szemfestékem. ( bizony, mostanában nőiesebbre vettem a figurát, még is barátom van/volt ) nem tudtam semmire gondolni, csak az volt elöttem, ahogy aludni szokott mellettem. Szinte éretem az ölelését… a sírást elvágták. És talán a könnycsatornám adta meg megát, de nem tudtam sírni.
Felöltöztem és lementem cigerettázni. Rossz szokás tudom, de a szerelem is az ennyi erővel. Ez alatt az este alatt, öregedtem vagy 3 évet : ( Mirko vissza mentem és leültem a géphez, feltekintettem a falamra. Képek … és megint a „pillanatok”. Sírtam, zokogtam, és az asztalra borultam. Nem ismertem magamra. Nem hittem, hogy valaha is megengedem, hogy valaki ennyire bántson . még is megtörtént .
Éreztem, hogy megszakadt a szívem : (
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://dnotob.blog.hu/api/trackback/id/tr501380152
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.