intro
2009.09.03. 21:48
Mindig az első bejegyzés a legnehezebb. Összeszedni és néhány mondatban elővezetni a blog megjelenésének okát.
Egy áprilisi kedd délutánján ültem kint a kollégiumom előtt és olvastam. Lassan ment már le a nap, és ereje sem volt; még is jó volt ülni, és érezni a szellő simogató fuvallatát. Néha tekintettem fel csupán, de egyszer hosszabb pillantás sikeredett. Tekintetem nem pásztázta az egyetem teret tovább , hanem egy fiún akadt meg. Nem gondoltam semmire, csak néztem és vártam rám nézzen. Sok…sok…sok ilyen pillanat volt, mert hirtelen a könyv amit olvastam semmissé vált. Őszintén megvallva nem emlékszem arra, összenéztünk volna .
Kolihét volt, és 28.-án éppen Lola lépett fel. Természetesen mivel Fun clubjának oszlopos tagja vagyok, barátnőimmel együtt, természetesen mi is ott voltunk. Az első sorban túl sokan vannak, mi a hátsó sorosokat erősítettük azt is a sátron kívül. Megállítunk, és csupán sörözgettünk. Hirtelen mindenki keresett valakit. Akár hogy kerestem az arcot, melybe néhány perce belemerültem, sehol sem találtam. Eltelt talán egy fél óra is. Véletlen láttam meg, és el se hittem, hogy még ott van. Amikor a koli előtt ültem, hallottam hogy haza akar menni, egyik barátjával, de még sem tette. Nézni kezdtem, ahogy persze a Lola koncert megengedte. El el kaptuk egymás tekintetét. Láttam a szemem sarkából, hogy ivott valamit. Egy ismerős szám tombolásából láttam, hogy nézz, és mosolyogtam rá vissza. Mosolyt kaptam, és kis gödröket a szája körül. A következő pillanatban lesütöttem a szemem, és a lányoknak tolmácsoltam a : „rám mosolygott, rám mosolygott” – lányos megnyilvánulásomat. Éppen kortyoltam a sörömből amikor ott állt előttem. A fiú akit néztem, aki megtetszett, akire rámosolyogtam, most itt van előttem. Ide jött hozzám, és úristen szólalj már meg! Két Szia után, egy spontán beszélgetés, és azonnali összhang. Nem hazudok de tényleg !!! Ő is szereti Lolát ! ennél több nem is kellett . Hirtelen felindulásból, a hangzavart akartuk hanyagolni, és a közeli nagyerdő felé vettük irányunkat.
Csak beszélgettünk…és beszélgettünk. Néhány pillanat alatt az egekben éreztem magam, mintha magammal beszélgettem volna néha. Persze a benyomások, és a vicces sztorik, amik ugye megismertetik az embert voltak egyediek. De az ember… „álmomban már láttam!”
Röpködtek a percek, és elcsattantak a csókok. Szerelemnek indult, és az is talán még ma is .
Azért beszélek ilyen kételyesen mert most baj van. Nehéz kimondani, és kimondottan rossz egyáltalán rá is gondolni, de valahogyan kiakarom magamból írni. És ha már így alakult… „ha nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek !!!!” Baj van, nem is kicsi. Az én érzéseim tiszták, és teljes szívem érzésével tisztában vagyok. A másik féllel van baj. Az álom pasival, akivel minden mese szerűen hatott, akivel játék volt együtt lenni, és felüdülés mellette aludni. Kinek ha belenézel a szemébe, megszólalni nem tudsz, csak hálát adni az égnek hogy bele nézhetsz. Bármit megtennék hogy vele legyek… bármit megtennék, hogy boldoggá tegyem. De ha nem engedi, és úgy érzi nem szeret, nem akaszkodhatok rá .
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://dnotob.blog.hu/api/trackback/id/tr961367022
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Anabolika 2018.08.24. 15:56:15
A Corvinnál kigyulladt a metró.... Özönlenek az aláírók... - Reflektor
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.