cím nélkül#2

2009.11.01. 15:09

 

Néha úgy érzem, nem érzem. Furcsa, hogy ugyan azon szóval fejezem ki szó szerinti semmit mondó belső érzelmi világomat; de nem tudok mit tenni. Az elmúlt egy hétben egyre üresebbnek érzem magam. Amikor sétálok, vagy beszélgetek barátokkal, ha olvasok vagy kint ülök a nagyerdőn… olyan semmit mondó, közömbös és egyszerűen jelentéktelen minden. Ritkán nevetek igazán, és ha jó kedvem is van, az is csak azért tűnhet így a világnak, hogy ne sírjam el magam. Próbálom magam tartani. Próbálok kedves lenni, vissza rázódni a Föld nevű bolygóra és elengedni a tündér szállakat, amelyek még reményt adnak.
 
Mert ezek a szállak igazából, nagyon jó barátok azokkal a sokszor említett gondolatokkal. Kézen fogva járnak, és segítenek egymásnak. A tündér szállak mindig megszépítik a gondolatokat, és már nem is emlékszel mind azon fájdalmas pillatokra, amiről olykor barátaidnak panaszkodtál. És bár lehetne miről panaszkodni most is ha együtt lennénk, de most én is szebbnek látnám a világot.  Nem hiába mondják, hogy az idő megszépíti az emlékeket.
 
Tényleg máshogy látok dolgokat, tényleg szebbek lettek a pillatok! Úgy szeretném most felvenni tényleg H.D. minőségben, hogy lásd mi megy az én vásznamon. Komolyan mondom vetítéseket kellene tartani- persze ingyenes lenn sok-sok Colával vagy Kávéval. Persze lesben kellene ülni a vászon előtt, mert nem mindig van vetítés. Csak olykor… olykor… előjön a vászon, támad a gondolat és körbefonja a tündér szállal. És amit látok.. az tényleg az én vásznamon fut, és tényleg az én életem. És mondhatnám széles mosollyal: Isten hozott a világomban! – túlontúl sokat használom bizonyos élethelyzetre ezt a kifejezést, pedig rá kellene jönnöm, hogy nincs olyan rossz világ felettem !
 
Persze ezt az egészet magamnak köszönhetem. Pedig tényleg ki nyit az élet oly sok ajtót előttünk, ha egyet pillanatnyilag (remélem) be is zár. Lehet, nem figyelünk eléggé, amikor valaki másfél órán át vágyakozva nézi minden mozdulatunkat a vonaton ; és elég neki egy mozdulat, hogy az ő ajtaját is becsapjuk. És ott vannak azok az ajtók amik villognak, nyilak mutatják, hogy menj be rajta ; ami talán egy új párkapcsolat kezdete lehetne. De csak ott állasz az ajtóban, nézed és nem látod, ha látod akkor sem akarod. Valami visszatart. Csak neki támasztod oldalad az ajtófélfának, kart karba teszel és érthetetlenül állsz. Valahol vágysz rá. Vágysz az újra, a hozzá tartozásra illetve helyesbítek ; a valakihez való tartozásra vágysz. A közös dolgokra, hogy kitöltsed a szabadidőd, valaki olyannal, akivel nem csinálsz mindent.
 
Szóval egy új kapcsolat, ami feledtethetné a régi kapcsolatot. Segíthetne begyógyítani a sebeket, új emlékeket adni, amik új gondolatokat szülnek. És ugye a gondolatokkal létrejönnek a kis filmek, és a vászon látod életed új fonalát. De ha csak az ajtóban állsz,úgy hogy tudod mit rejtőzik az ajtón belül, valami baj lehet. Valami csak nem enged túl lépni a küszöbön. Valahogy nem érzel késztetést, hogy jobban a tiéd legyen.
Nem úgy nézel a szemébe, és nem úgy csókolod meg, ahogy a szerelmed tennéd. Persze minden ember más… és mindenkinek egyénisége van (’hál Istennek!) De az igazival minden jó. Mint egy puzzle darab ami csak és pontosan hozzá illik. Amikor érzed az első pillanattól kezdve, hogy passzol, illik, megdobogtat, megnevettet, meleg van tőle, és fájdalmas hiány kerít magával, ha nem vagy vele.
 
Ezt szeretném érezni… ezt a fájdalmat. És nem azt a fájdalmat, amit azért érzel most, mert nem tudsz róla semmit, mert 8 napja nem beszéltetek… mindenhol őt keresed, és mégsem látod sehol… mert nincs sehol! Valami belülről nem hagy nyugodni. Nem engedi hogy elfelejtsem, hogy ne csak álljak az ajtóban hanem lépjek is túl rajta. Nem vagyok túl rajta…. Nagyon nem !

A bejegyzés trackback címe:

https://dnotob.blog.hu/api/trackback/id/tr151500444

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.