(F)agyhalál

2009.10.16. 17:57

 

Péntek révén nagy a rohanás. Főleg, hogy nem láttak otthon három hete. Valahol vágyok haza. Mert hiányzik a szobám, az otthon „varázsa” és még néhány dolog, ami itt most csak szócséplés lenne. Időben elkezdtem pakolni, és minden kész is volt az induláshoz.
 
A szobatársam magára vette kabátját, sálját, és kis fehér sapkáját. Állt az ajtóban és várt, hogy beszenvedjem a kispárnámat a táskában. A kabát rajtam, és valamiért nem akart a kispárnám utazni. Némi unszolás, és lökdösés után, csak csak sikerült a táskába erőszakolni. Ahogy a nagy utazóm első csatja össze csattant (huh..) megcsörrent az asztalon a telefonom. Sose szokott megszólalni, mert általában rezgéssel jelzi az „adatforgalmat”. Most még is megcsendült a Magyar Népmesék csengése… nem hiába éreztem magam mindig egy tündér mesében. Még a csengőhangja is mesés. Lefagytam és egy pillanatra tényleg megállt az idő. Csak a dallam szólt, és kezdtük el mind a ketten dúdolni. – Vedd már fel!!! Erre vágytál! Nem?- szólt a bölcs az ajtóból. Hirtelenben felkaptam, és lekellett ülnöm. Gyors szia, mizu, minden rendben, és jól vagyok, meg te is. De most sajnálom mennem kell majd beszélünk, és telefon letesz.
 
Döbbentem álltam a tény előtt hogy 38 másodpercet szántam rá, és mint egy megfagyott szobor csak ott álltam telefonnal a kezemben, és nem tudtam ki és hol vagyok?! –Pakolj! – szólt a segítség, és folytattam tovább. Táska bekapcs, kulcs, telefon, kártya … indulás. Kávét akartam venni, de Isteni jelként nem kaptam az automatából. Gyors menet a villamoshoz, ami elöttünk ment el. Nyugodtan sétáltunk már a saroktól, a megállóig. Telefonomért nyúltam és felhívtam.
 
Volt már olyan, hogy éreztétek, beszéltetek vagy három percet, de igazság szerint : minden mondat semmit mondó volt ?! hát mostanában így érzem ha vele beszélek. Mintha, direktbe nem akarna semmi olyat mondani, ami Ő. Csak olyat amit mindenki csinál…
 
Van egy film : Nem kellesz eléggé! Egy jelenetben az egyik lány, a randi végén a fiútól megkérdezi a „majd beszélünk!” mondatra, hogy mikor. Nem volt veszteni valóm… én is megtettem! „mikor beszélünk? – este?”- és jött a beleegyezés .
 
Ugye nem kell mondanom, hogy nem beszéltünk péntek este telefonon, sem szombaton ! : )

A bejegyzés trackback címe:

https://dnotob.blog.hu/api/trackback/id/tr261461494

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.