varázslatos teli hold

2009.11.03. 22:45

 

Mi nők már csak ilyenek vagyunk. Tényleg hiszünk a tündér mesékben. Tényleg el hisszük, hogy a varázs létezik, és ha tényleg szeretnék valamit akkor az megtörténhet : egy csoda által. Ezért szeretünk a hulló csillagok után kívánni, ha egyszerre mutatja az óra az időt ( 03:03 ; 22:22), a szél erejében – mert ha fúj a szél sok minden megtörténhet-, vagy éppen a teli hold varázsában hinni.
 
Sok filmet nézek mostanában. Szerintem az elmúlt fél év alatt annyi filmet néztem, mint az előtte lévő négyben. A legutóbbi film ami kicsit megnevetett : Vigyázz mit kívánsz! Egy lányról szól, aki 17 éves tinédzser ként megálmodja a jövőjét, a gimi leghelyesebb fiújával. Csodás karriert ír magának egy házi dolgozatban, ahol a fiú is nagy karriert csinál. Éppen Hold Fogyatkozáskor kívánja, hogy minden a leírtak alapján történjen : csillag fénylik, az éjjeli eget nézem, minden úgy legyen amit kívánok megtörténjen. Jót mosolyogtam rajta, és megnéztem a filmet. A végén persze hogy megtalálj a gimi kis bénáját, aki majd helyes újságíróvá fog válni. Egy csúnya kis hernyóból mindig szép pillangó lesz ; )
 
Nem tudtam aludni, és egyedül voltam. Valami mese ment a laptopon, de csak a háttérzaj funkciót töltötte be jelen pillanatban. Ott ültem a gép előtt, és csak a falamat néztem. A képeket , a rózsát, és arra gondoltam milyen jó lenne csak   hozzá bújni. Érezni egy kicsit az ölelését, az illatát… kicsit Őt!  Néhány könny csordult végig az arcomon, melyek tényleg csak azért születtek meg, mert a szív kicsit meghasadt !
 
Minden fényt leoltottam, és aludni próbáltam ! Persze a vásznamon színesen jöttek a kicsi filmek. Csukva volt a szemem, és nagyon össze voltam kuporodva ; még is valami nem hagyott nyugodni. Erőteljesen szűrődött be két függönyön is keresztül a teli hold, ragyogó fénye. Felkeltem és próbáltam a beszűrődő fényt minimálisra csökkenteni, de egy félálomban lévő képességét is meghaladják bizonyos dolgok. Ez most az enyémet .
 
Elhúztam teljesen a függönyt, ültem az ágyon, és magamra borítottam a takarót. Néztem a holdat… és csak néztem a holdat. Nem jutottak eszembe gondolatok, és kis tündérek sem szálltak felettem, hogy angyalport hintve teljesítsék szívem legmélyebb kívánságait. Csak néztem, és a hold mosolyában merültem el. Hirtelen bevillant a kép, és a szöveg amit a lány mond. Kicsit emlékeztem csak rá. De ha már átfutott az agyamon, és villám gyorsasággal a : „te is megteheted, ugyan mit veszíthetsz vele!” – belsőhangos megjegyzés. Megkerestem , megjegyeztem.
 
Ültem törökülésben, és a holdat bámultam. Elmosolyodtam és kicsit idiótának éreztem magam. Még is nagy levegőt vettem, és én is elkezdtem monologizálni valami hasonlót, mint a lány a filmben : ) Csillag fénylik, az éjjeli eget nézem,teli hold van éjfél lehet, minden úgy legyen amit kívánok megtörténjen. – nah igen az enyém kicsit rímesebb, és jobb lett : )
Eme folymat után, joggal jön a kérdés ; mi volt a kívánság . mondhatnám, hogy titok … de egye fene elárulom .
 
Nem kértem sokat. Sőt szinte semmit, csak egy érzést hogy megjelenjen egy szívben. Hogy eszébe jussak, és érezze : Hiányzik nekem!
 
Tudom, tündér mese és álom az egész. Tudom, hogy nincs rá túl sok esély. Még is a szív néha érez és fáj, és szeretne megnyugvást találni végre már. Szeretne szeretni, és méltón szeretve lenni.  
 
És ide már nem kell több….

A bejegyzés trackback címe:

https://dnotob.blog.hu/api/trackback/id/tr681502524

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.